A Mátra északi lejtőjén települt község évtizedeken át közigazgatási egységben élt két szomszédos kistelepüléssel, Szuhával és Mátraalmással, az egykori Szuhahutával, s ezáltal különösen hangsúlyozottá váltak az egész térség természeti értékei, komplex idegenforgalmi fejlesztési lehetőségei. A téli napfényben igen gazdag, s általában jelentős hótakaróval fedett Galyatetőtől mindössze 10 kilométer a falu a piros jelzésű turista úton, s a levegő csaknem ugyanolyan ózondús, tiszta, gyógyító mint a hegység 800-900 méter feletti területein, s a sportolásra, síelésre alkalmas hó is 30-40 napon át megmarad a környező 400-500 méteres hegyoldalakon.
A központi Mátra (Galyatető, Kékes, Mátra bérc, Ágasvár) éghajlatához igazodóan a falutérség éghajlata mérsékelten hűvös, az évi csapadék mennyiség 6-800 milliméter között ingadozik. A falut körülvevő hegyoldalak uralkodó talaja a vörös agyag. Az erdőkben a bükk, a tölgy, a legészakibb vízgazdagabb területeken a fűz az uralkodó növényfajta. Az erdei és lucfenyő ültetvények újabb telepítésűek. A jellegzetes cserjék, a dús növényzet gazdagsága az országrész legkulturáltabb állapotban lévő flóráját, faunáját kínálja az idegenforgalomnak, a csendes, pihenő falusi turizmusnak.
 |
 |
 |
 |
A som, kökény, galagonya, kecskerágó, szeder virágzó bokrai éppúgy gyönyörűek, mint a gyümölcstől roskadó cserjék. A nyári tisztások margaréta pompázása, a kankalin, hunyor, tüdőfű, gyöngyvirág, ibolya, hóvirág jó illatú „lelőhelyei” közismert értékei, kincsei a községet övező dombok, hegyek, a Tuza, a Sima, a Hegyfok, Kikerics hegy, Gatyás-bérc, Hagymás-dornb erdőinek, rétjeinek. |
|
A térség madár és hüllővilága páratlanul gazdag, igen sok erdei és énekesmadár költ az erdőkben, de a fácán-, fogolyállomány, a sikló, sokféle gyíkfajta, a védett szalamandra is megtalálható a falu körüli élővilágban. |
  |
|
|
Megtalálhatók a község erdeiben a jellemző kisállatok és nagyvadak is, mint a mókus, pele, sün, borz, menyét, a róka, vaddisznó! őz, gímszarvas. S így a pihenőturizmus mellett a vadász-idegenforgalomnak is lehetnek esélyei, ha térségben ezt az infrastruktúra fejlesztésével lehetővé teszik. |
A falut északról a Zagyva folyó határolja, nincs messze Bátonyterenye városa (10 km), s a megyeszékhely Salgótarján sem. Mivel mindkettő megközelíthető a községet érintő Kálkápolna-Kisterenye-Salgótarján vasútvonalon, nem válik komoly gonddá, hogy nincs közúti átmenő forgalom, s a buszjáratok elsősorban Salgótarján felé jelentenek megbízható összeköttetést.
Kis falunk egyik lakója, Varga Joachim, 1942 szeptember 1.-től egy naplót vezetett, melyben saját kutatásai alapján ismerteti a község történelmét; 1942-től pedig már szemtanúként mutatja be az eseményeket. Nagyon igényes, érdekes dokumentum, ajánlom minden érdeklődő figyelmébe. Aki rászánja idejét, s elolvassa, különleges élménnyel gazdagodik. A naplót pdf-formátumban lehet letölteni, és eredetiben olvasni, a hivatkozásra kattintva.
Aki viszont beéri a rövidebb változattal is, az alábbi sorokat követve egy szűkebb összefoglalót talál.
ÓKOR
A falu története az igen távoli múltba nyúlik vissza, a vasútállomástól keletre lévő Kereszt-lapos nevű elődombon rézkori, bronz kori leletnyomokat találtak, amelyek alapján ősleletek, ősi útvonalak lehetőségét valószínűsíthették.
KÖZÉPKOR
Honfoglalási adatok a falura nem utalnak, s a közvetlen környezetében lévő kistelepülések első adatai a XII-XIII. századból valók. (Lengyeld, Dorogháza). Mindez azzal a körülménnyel függ össze hogy a falu térségében a gazdálkodási körülmények, domborzati- és talajviszonyok igen kedvezőtlenek. A kevésbé meredek hegyhatárokból, domboldalakból erdőirtással visszanyert szántóföldterületek mindig elégtelen mennyiségűek és minőségűek voltak. Így évszázadokon át a feltűnő szegénység volt a jellemző a falu polgárai körében. A mai Mátramindszent határában fekvõ Óvár a középkorban az Ivány nevű falu közelében emelkedett, melynek elsõ említésekor - 1296-ban - a Bakos nemzetség tagjai voltak a birtokosai. A vár helye egy 320 m tszf magasságú hegy az Iváni-patak K.-i oldalán. Relatív magassága 70 m.
A vár belsõ területe ovális alakú 27 x 23 m-es. Mivel É.-on egy lankásabban
emelkedõ gerincen viszonylag könnyen támadható volt, ebbõl az irányból egy kis
félkör alakú elõvárat építettek. Az ovális belsõ és a félkör alakú külsõ várat
egyaránt mély, 'V' alakú várárok övezi. Magát a várat oklevél nem említi.
|
|
|
|
|
Igen valószínű, hogy Mátramindszent az első okleveles előfordulását megelőzően 1546. előtt is lakott település volt, mivel a földesurak, részbirtokosok tulajdonviszonyai arra utalnak, hogy a rögzített (sokszor vitatott) birtokhatárok mögött a faluszervezet közigazgatása állt. A Sebek família mellett 1556-ban Dobó István egri várkapitány a falu földbirtokosa. A török Eger vár ostromát készíti elő, 1550-ben a falu már nekik adózik. Mátramindszent számára az 1552-es egri várostrom éve a történelmi megpróbáltatás kora. A vár körülzárása során is sok a pusztítás, de a kudarcra ítélt támadás során, a török visszavonulásakor (sok településsel együtt) felégetik a falut. A lakosság pusztul, ritkul a porták, háztartások száma, és még évtizedekkel Eger ostroma után is fiúkat, lányokat, asszonyokat hurcolnak el a törökök. A XVII-XVIII. század fordulóját is nagy vérveszteségekkel, háborús pusztításokkal vészeli át a falu, hogy a XVIII. század első évtizedében új lakókkal, idevándorló telepesekkel gyarapodjék. 1552-ben az egri várostrom évében a falu "9 kapu" (porta) után adózott a töröknek, 1564-ben már csak 4 kapu után, de a faluhoz tartozó lvánpusztán is lakott 6 zsellércsalád. A XVII. századvégi állatösszeírások következtetései 10 telkes jobbágycsaládra utalnak a községben.
ÚJKOR
A XVIII. századra véget ér a jobbágymenekülés korszaka és 1784-1787. között a család-szám 15-20 között változik. Megjelennek az összeírásokban a falu nincstelen "kézi munkásai”, akiknek száma 1787-ben 18, de a XIX. század derekára a száz főt is megközelíti. A családok száma 1780-1850. körül 307 ás 405 között változik, illetve stagnál a település lélekszáma. 1851-ben 369 magyar, 29 cigány, 2 zsidó él Mátramindszenten, a házak száma ekkorra 54-re növekedett. A XIX. század harmincas éveiben 20 jobbágy család, 14 zsellér jogállású család reménykedhetett a jobbágyfelszabadításban és valamilyen birtokreformban, de mind ezek törvényi (helyi) rendezésére sok évtizedes késéssel, csak 1887-ben kerül sor. A Szmercsányi, Kevitchy, Kutkay, Marso, Gyürky, Solymosi, Wagner földbirtokos családokkal a XVIII-XIX. századtól függőségi viszonyban élő mátramindszenti lakosok körében a XIX. század harmincas éveiben 1-1 zsidó kereskedő „kezeli” a falu kocsmáját, szatócsboltját, egy nélkülözhetetlen kovácsműhely szolgálja ki a faluközösséget a vasmunkák, speciális iparmunkák terén. Ekkortájt 98 házban 678-an élnek.
A falu jegyzője, tanítója. kántora egy személy volt 1767-1810 között. A faluban 1767-ben is iskolamesterként működő Ágoston János még Szuhán is ellátott közigazgatási feladatokat. 1811 körül 31 fiú, 27 leány jár a falu iskolájába, ahol Nagy Ferenc tanító egyetlen (alkalmatlan) tanteremben oktatja a gyerekeket.
A községnek a XIX. század derekán nincs papja, az egyházközség Dorogháza »filiája”. Bírói tisztet ekkor Tóth Mihály látja el, de a törvénybírók között már ott találjuk annak a Hajas családnak a képviselőjét (Hajas János ás Kun János), akik a XX. század harmincas, negyvenes éveiben évtizedekre bírókat, elöljárókat adtak a falunak (Hajas (birka) János).
LEGÚJABB KOR
Érdekes és bizonyára nem véletlen körülmény, hogy az 1956-os forradalom idején (1956. október 29.-én) létrejött Nemzeti Bizottság elnökének is azt a Hajas Árpádot (farakodó munkás) választják meg, aki a száz éven át a falu elöljáróit adó Hajas-család leszármazottja. A település a XX. századra igen jelentős fejlődésnek, növekedésnek indul: 1950-ben a lélekszám meghaladja az 1400 főt, hogy a kilencvenes évekre 1000 fő körül stabilizálódjon. A település különben 1950-ig, a megyerendszer átszervezéséig Heves megyéhez tartozott, 5 más Mindszent nevű településektől megkülönböztetésül 1 890-től viseli a Mátramindszent falunevet.
A település polgárai a bányászat kifejlődéséig a szegényes mezőgazdasági jövedelmekből éltek, s csak a virágkorában mutatós gazdálkodási eredményeket produkáló Mátragyöngye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kísérelte meg, hogy tagjainak ipari-kiegészítő üzemi munkát mátramindszenti telep-helyén biztosítson. Rakodó lapokat, alátétfákat, csomagoló elemeket gyártottak, hogy az Állami Erdőgazdasággal együtt megkíséreljék helyben foglalkoztatni azokat, akik a sovány földek terméséből nem tudtak, a bányászkodásból nem akartak megélni.
A XX. század hatvanas, hetvenes éveinek fordulójáig, a bányászat (sőt az erdőgazdálkodás) visszafejlesztéséig a falu lakosságának életében meghatározó szerepe volt a bányának. A közeli Ménkes-táróban már 1949-tól jelentős termelés folyik, és szén készletét, a tárószintről feltárható I. telepi szénvagyont mintegy 6 millió tonnára becsülték. Csak 1951-ben 180 bányamunkást toboroztak Mátraballa, Mátramindszent községekből. A Ménkes II. megnyitásakor az ötvenes évek végére, vagy a ménkesi bányaüzem rekonstrukciója idején elmondható volt: Mátramindszent bányatelepülés. Amikor a Ménkes-tárói könnyen feltárható szénpillérek már kifogyóban voltak, 1960-1970-ben három lépcsős rekonstrukció valósult meg új, korszerű üzemi műhelyekkel, korszerű diesel-mozdony szállítással, modernizált bányavillamossági ellátással és színvonalas szociális, igazgatási épületekkel. A szociális épület fürdője 600 bányász tisztálkodásának lebonyolítására volt alkalmas, és a falu, Mátramindszent még ebben az időben is, az elkezdődött bányabezárások korában is együtt lélegzett Ménkessel.
Mátramindszent életében tehát elsősorban az 1970-es és 1980-as években éreztette hatását a nógrádi bányászat megszüntetése, s a kényszerűség, hogy a felszabaduló bányai munkaerő részére régi vagy újonnan telepített salgótarjáni, nagybátonyi üzemekben munkahelyeket lehessen találni. Átmeneti megoldások után a kilencvenes évekre vált drámaivá a helyzet, amikor jószerivel az egyetlen helyi termelőszövetkezet maradt a foglalkoztatás centruma. A korábban monumentális nagyszövetkezet (Szuha, Nemti, Dorogháza települések is hozzátartoztak) a kilencvenes években maga is átalakulni kényszerült. Mátragyöngye Mezőgazdasági Szövetkezetként, Pálháza puszta és Paduti-majorral hatékonyan működött. Az átalakult szövetkezet meghatározó ágazata az állattenyésztés lett: értékesítették a jelentős juhállományukat és a szarvasmarha tenyésztésre, tejtermelésre, húsmarha értékesítésre koncentrálták termelő kapacitásukat. A juhállomány helyére húsbikák rendszerbe állítása vált jelentős foglalkoztatási, jövedelemteremtési tényezővé. A gyenge minőségű szántók művelésének árbevétele egyre szerényebb lett, növekedett viszont az erdei faállomány feldolgozásából, értékesítéséből származó jövedelem.
A községben élő munkaképes korosztály 18%-a munkanélküli. Különösen nagy gond a szakmunkás férfiak, a képzetlen fiatalok munkába állításának biztosítása. A községben nyilvántartott magánvállalkozók, s az igen sok értékesítési nehézséggel dolgozó mezőgazdasági magánvállalkozások sem képesek foglalkoztatást biztosítani a munkanélkülieknek. Jelentős ipari fejlesztésre nincs esély, noha a falu a térségében található kitermelhető vörös- és szürke agyag erre alapot jelenthetne.
A falu életéről érdekes pillanatképeket tekinthet meg az érdeklődő, ha erre a linkre kattintva letölti azt a videót, melyet Sípos Tibor készített 1970-ben. Ő 1956-ban, 16 évesen kivándorolt Kanadába, ott él, de időnként hazalátogat. Egy ilyen látogatás alkalmával, a korabeli technika segítségével örökített meg néhány mozzanatot az akkori történésekből - köztük egy lakodalmi menetet is.
A falusi vendéglátás fejlesztése körében, a helyi idegenforgalmi kezdeményezések ügyében a kilencvenes évek közepétől jelennek meg az első kezdeményezések, elsősorban a pihenő- és gyógyturizmus lehetőségeire építve, mivel a Mátra közelsége, a jó levegő, a dúslombú erdő az egyetlen értékesíthető kincs a pihenni vágyóknak, vadászkalandokra készülő turistáknak.
|
|
Napjainkban, ha a faluban körbenézünk, egyik - másik lakóház még őrzi a népi építkezés emlékeit. |
|
A helyi pékség is egy jellegzetes falusi lakóépületben kapott helyet. |
 |
|
Rendkívül hangulatos a főutca is. |
 |
|
Hatalmas szomorúfűzek tartanak árnyékot. |
 |
 |
Mátramindszent község címere egy háromszögű pajzs, melyet egy vízszintes
ezüst pólya oszt két mezőre. Az alsó mező Mátra-Mindszent jelentéstartalmú jelkép együttes. A zöld hegy a Mátra, amely a település nevének előtagjára, még a falu temploma – névadó védőszentjén keresztül a település nevének utótagja – Mindszentre utal. A két mezőt egymástól elválasztó ezüst pólya az országosan ismert, a települést északról határoló Zagyva folyót szimbolizálja. |
